Blog

Tokár Tivadar barátom jóvoltából egy egyszerű, képes beszámoló következik az Ipoly vizi gerinctelen faunájáról. Éveken át vizsgálta a vízi rovarvilágot, és a képek magukért beszélnek. Meglepően sokféle nimfa és egyéb rovarlárva él a folyóban. Az első képek a gyüjtés helyeiről készültek, a többi a talált lárvákról. Természetesen a begyűjtés és fotózás után minden lárva sértetlenül visszanyerte szabadságát.

Ha egyszerűen szeretnék fogalmazni, azt mondanám, hogy a legyezőorsó csak a zsinór tárolására szolgál, s gyakorlatilag bármilyen forgódobú orsó megfelel a célnak. Ez azonban nem teljesen igaz. Külföldi katalógusokat, honlapokat böngészve láthatjuk, milyen megdöbbentően széles választékban és árakon kínálják, ezt a „szinte felesleges” felszerelést.

Magyarországon a horgászok jó része a hagyományos módszereket részesíti előnyben, de egyre több az aktívabb módszereket kedvelők aránya. A pergetők és legyezők száma is napról napra növekszik. Azok, akik új kihívásokat keresnek, törekednek a minőségre, szeretnék kiélni kreativitásukat, és ezt pl. a pergetésben, vagy más módszerekben már nem találják meg, a legyezés felé fordulnak, ki-ki habitusának megfelelően, csak apránként, óvatosan, vagy teljes elánnal, minden más módszert feladva.

A cím kissé pejoratív, mintha a legyezés a pergetés felett állna, pedig ez nincs így. Szóval az a bizonyos szint lehet akár lefelé is… Előre bocsájtom, hogy legyezőhorgász vagyok, ködös emlékeim vannak pergető koromból, de azzal nem megyek messzire. Valamint az itt leírtak a hazai viszonyokra érvényesek, hisz van egy csomó olyan víz és halfaj, ami teljesen más hozzáállást kíván, mint a hazai halfauna megfogása.